Kandár Tibor
1951 -
távol- és hármasugró
„Kandár Tibor 1951. március 6-án született Kacorlakon. Tizenöt éves volt, amikor dr. Takács László felfigyelt tehetségére. A Nagykanizsai Olajbányászban Kolmann Pál volt a nevelőedzője, de Mike József is segítette fejlődését. Gyorsan elérte első sikereit: egy év alatt ifjúsági válogatott lett, majd 17 évesen országos ifjúsági csúcsot teljesített (746 cm) távolugrásban. Egyszerre volt ifjúsági és felnőtt válogatott. Gyorsasága és jó technikai készsége veleszületett adottság volt. Budapesti főiskolai tanulmányai alatt a MAFC-ban, majd katonaként a Bp. Honvédban sportolt. Négyszeres országos bajnok volt 1973-ban és 1974-ben a Honvéd 4x100-as váltójának és távolugrócsapatának tagjaként. Londonban, Moszkvában, Firenzében, Berlinben, Varsóban ért el szép sikereket, képviselte egyesületeit és hazánkat nemzetközi versenyeken. 1976-ban Dulgyovay László hívására visszaigazolt a kanizsai Olajbányászhoz. 1977-ben a Népstadionban rendezett atlétikai országos bajnokságon magas színvonalú versenyen lett távolugrásban bronzérmes. Klubtársa, Parti Tibor lett a szám bajnoka, miközben Balogh Katalin (ZTE) a gátfutást nyerte meg. Legjobb eredményét (786 cm) 1978-ban érte el, teljesítve a Prágai felnőtt Eb kiküldetési szintjét. Sajnos távol volt a tűztől, a fővárostól, és a versenyt csak tv-n nézhette. – Életem nagyon szép korszaka volt az Olajbányásznál töltött idő, az elért sikereknek köszönhetően csodálatos külföldi utazásokon vehettem részt – mondta Kandár Tibor, aki edzőként is tevékenykedett a dél-zalai klubnál. – De annak is tudtam örülni, amikor eljutottam az Alföldre a sport által.” – Kis János cikke a Zalai Hírlap 2017. január 20-i számából.
ORT Szófia
1968. augusztus 17. magyar-bolgár viadal
1969. július 20. NSZK (Német Szövetségi Köztásaság, közkeletű akkori nevén Nyugat-Németország) - Magyarország válogatott viadal. A fotók a TV közvetítésről készültek.
Az 1969. év országos atlétikai csúcsai: Kandár Tibor 5 alkalommal is megjavította az ifjúsági magyar távolugró rekordot.
Távolugrás Firenzébe, Londonba, Varsóba, Berlinbe
- Portré a Zalai hírlap Zalai Sportrevű mellékletében Szakály István tollából (1991. október 18.) -
Népstadion Országos serdülő "B" bajnokság. Eredményhirdetés 100 m-en, 200 m-en, 300 m-en. Két ismerős név hangzik el, Kandár Tiboré és Zoltáné. Hát igen, az alma nem esett messze a fájától, az "öreg" Kandár Tibi, a 70-es évek válogatott atlétája fiai az édesapa sikereire törnek a rekortánon...
- Mielőtt megkérdezném, mi van veled, hogy élsz, mit csinálsz, légy szíves mesélj sportpályafutásodról.
- Tizenöt évesen csöppentem bele az atlétikába és meglehetősen gyorsan értem el az első sikereimet. ...
- Nem voltál igazán robosztus alkat, mint a legtöbb távolugró. Mi volt sikereid titka?
- Talán a viszonylagos gyorsaságom (100 m: 10,7 mp), de mindenképpen az ugrás jó technikai végrehajtása...
- Úgy tudom, visszavonulásod után tapasztalataidnak az Olajbányásznál edzőként is kamatoztattad.
- Igen, még versenyző koromban megszereztem az edzői minősítést és a sportolással párhuzamosan edzőként is tevékenykedtem...
- Mit csinálsz, hogyan élsz?
- Villamos üzemmérnök lévén, egy ideig az iparban dolgoztam, majd öt éve egy kis pályamódosítással a Zsigmondy Winkler Műszaki Középiskolában tanítok...
- Maradt benned tüske?
- A sportág irányába semmiképpen. Talán egy-két személyre kezdetben nehezteltem, de az is elmúlt...
- Hogyan tudtad rávenni fiaid, hogy épp ezt a sportot válasszák?
- Mindketten sport tagozatos általános iskolába jártak és kellő indíttatást kaptak...
- Mivel bíztatod őket? beleszólsz a szakmai munkába?
- Nem kell biztatni őket, és ez őszinte örömömre szolgál...
- Láthatjuk-e még az edzői kispadon?
- Nem tudom. Az ötévente kötelező edzői továbbképzésen nem vettem részt, így lejárt az edzői igazolványom...
